történet

A mozgalom legtávolabbi gyökerei a 19. század végi angol és olasz szövetkezeti mozgalomba nyúlnak vissza - bár találunk rá példát Magyarországon is, lásd. Kossuth-féle Védegylet, vagy Károlyi Sándor szövetkezeti munkásságát, köztük a Hangyaszövetkezetet -, melynek célja az volt, hogy a termelőtől a kereskedőig egységes gazdasági láncokat hozzon létre.

A második világháború után sok segélyszervezet figyelme az úgynevezett fejlődő országok felé fordult. Amerikai vallási csoportok (pl. Ten Thousand Village) már ekkor elkezdtek kézműves termékeket közvetlenül a puerto rico-i termelőktől vásárolni, ezzel támogatva a megélhetésüket. Az első korai, méltányos kereskedelemből származó termékeket árusító bolt 1958-ban nyílt meg az USA-ban.

A Fair Trade legkorábbi európai megjelenését az '50-es évek második felére tehetjük, amikor is az Oxfam-UK, kínai menekültek által az Oxfam-shop-okban készített kézműves termékeket kezdte el árulni. Az első hivatalos Fair Trade szervezet 1964-ben jött létre. Ezzel párhuzamosan kezdeményezések születtek Hollandiában is, ahol 1967-ben megalakult a Fair Trade Organisatie import szervezet.

Ugyanebben az időben holland harmadik világbeli csoportok nádcukrot kezdtek árulni a következő felirattal: "ha nádcukrot veszel, esélyt adsz a szegény országokban élő embereknek a fejlődésre". Ezek a csoportok később déli országokból származó kézműves termékeket is elkezdtek forgalmazni, s így 1969-ben megnyílt az első "Third World Shop". A "World Shop"-ok - vagy "Fair Trade Shop"-ok, ahogy a világ más részein hívják őket -, fontos szerepet játszottak, illetve játszanak a Fair Trade mozgalomban. A boltok/szervezetek nem csak a termékek forgalmazásával foglalkoznak, hanem aktív szerepet vállalnak a kampányokban, a szemléletformálásban, és a tudatosságkeltésben is.

Az 1960-as, '70-es évek során Ázsia, Afrika, és Latin-Amerika több országában civil szervezetek, és szociálisan érzékeny egyének felismerték a szükségességét az igazságos kereskedelemmel foglalkozó szervezeteknek, amelyek képesek segíteni, támogatni, és tanáccsal ellátni a hátrányos helyzetű termelőket. Számos déli FT szervezet alakult, melyek aztán kapcsolatotokat alakítottak ki északi csoportokkal. Ezen kapcsolatok alapjai: a partnerség, a párbeszéd, az átláthatóság, és a tisztelet. A cél: nagyobb egyenlőség a nemzetközi kereskedelemben.

Párhuzamosan a civil kezdeményezésekkel a fejlődő országok több politikai fórumot is megszólítottak, mint pl. a második UNCTAD konferenciát 1968-ban Delhiben (az ENSZ konferenciája a kereskedelemről és a fejlődésről), azzal a céllal, hogy a "Trade Not Aid" ("kereskedj, ne segélyezz") üzenetet közvetítsék. Ez a megközelítés egy egyenlő kereskedelmi kapcsolat létrehozására helyezi a hangsúlyt észak és dél között, amelyben nem csak az északiak a megtermelt javak élvezői, és amelyben a javaknak nem csak egy kis része jut vissza délre, az is csak fejlesztési segélyek formájában.

1973-ban a hollandia szervezet elsőként "igazságos kereskedelmből" származó kávét importált kis guatemalai termelőktől. Most, több mint 30 évvel később a Fair Trade kávé már fogalom. Azóta több ezer kávétermelőnek szolgált javára a Fair Trade kávé, Európában is egyre több fogyasztó választja. Ma az északi FT szervezetek hasznának 25-50%-a ebből a termékből származik. A kávét követően az élelmiszerek skálája jelentősen kibővült, és ma már magába foglalja a teát, kakaót, cukrot, bort, gyümölcslevet, mogyorót, fűszereket, rizst...stb. Az élelmiszerek lehetővé teszik a FT szervezetek számára, hogy olyan új piacokon jelenjenek meg, mint a szupermarketek és a bioboltok.

Az 1970-es évektől kezdve a méltányos kereskedelemmel foglalkozó szervezetek világszerte nem hivatalos konferenciákon találkoztak néhány évente. A '80-as években azonban megjelent az igény a hivatalos találkozókra is. Így jött létre az évtized végére az EFTA (European Fair Trade Association), és az IFAT (International Federation of Alternative Trade). Az előbbi a 11 legnagyobb európai importszervezetet tömöríti, míg az utóbbi egy 270 szervezetből álló hálózat, melynek célja, hogy a hátrányos helyzetű emberek életkörülményeit javítsa a kereskedelmen keresztül, illetve, hogy fórumot biztosítson ötletek, tapasztalatok, információk cseréjére. A Fair Trade szervezetek számára a siker elérése érdekében létfontosságú az együttműködés, ezért az egész világon hálozatokba szerveződnek. A regionális hálózatok magukba foglalják az Asia Fair Trade Forum-ot, a Fair Trade in Africa és az Associated Latino Americana de Commercio Justo szervezeteket. 2006 őszén, Párizsban megalakult az európai hálózat, a Fair Trade Europe. A nemzeti hálózatok pedig olyan szervezeteket tartalmaznak, mint: a bangladeshi Escota Fair Trade Forum, Fair Trade Group Nepal, Associated Partners for Fair Trade Phillippines, Fair Trade Forum India, Kenya Federation for Alternative Trade (KEFAT)... stb.

Mindezek közben azonban új módszer fejlődött ki annak érdekében, hogy a méltányos kereskedelmből származó termékek szélesebb nyilvánosságot kapjanak. Egy Mexikóban, kis kávétermelőkkel foglalkozó pap, illetve egy hollandiai egyházi alapó civil szervezet dolgozója kitalálták az egységes logó gondolatát. E szerint, azok az áruk, amelyek a méltányos kereskedelem szabályainak betartásával termelődnek, és kerülnek kereskedelmi forgalomba, jogot kapnak arra, hogy viseljék a logót. Az embléma segítségével a termékek kiemelkednek a boltok polcain az átlagos áruk közül, így könnyebben eljutnak a vásárlóhoz. 1988-ban Hollandiában megalapították a Max Havelaar emblémát. Az ötlet sikeresnek bizonyult: egy éven belül az ezzel a jelzéssel ellátott kávé a teljes kávéforgalom 3%-át tette ki. Az ezt követő években más európai országokban, és Észak-Amerikában is hasonló non-profit FT-címkéző szervezetek jöttek létre, így 1997-ben megalakult az FLO (Fair Trade Labelling Organisations International). Ma ez a szervezet felelős a nemzetközi FT szabványok megállapításáért, a termékek hitelesítéséért, a szabványok szerinti kereskedelem ellenőrzéséért, és a termékek címkézéséért.

A mozgalom kezdetektől fogva céljául tűzte ki a szemléletformálást annak érdekében, hogy a fogyasztók felismerjék a hagyományos kereskedelem és annak szabályai által okozott problémákat. A termékek árusítása mellett mindig is fontos volt az információ átadása a termelésről, a termelőkről, és az ő életkörülményeikről. A FT boltok feladatává vált továbbá az is, hogy mobilizálja a fogyasztókat annak érdekében, hogy minél többen részt vegyenek a kampányakciókban a "globális igazságért".

Az első európai FT-boltok konferenciája 1984-ben zajlott le, melyet még számos követett, így aztán 1994-ben megalakulhatott a NEWS! (Network of European World Shops), amely 15 európai ország kb. 3000 boltját képviseli. A NEWS! koordinálja az európai kampányokat és ösztönzi az információ- és tapasztalatcserét. 1996-ban a NEWS! megalapította az Európai Fair Trade Napot, amelyet aztán az IFAT "világ szintű eseménnyé" formált, amelynek következtében 2002. május 4-én ünnepelték az első Fair Trade Világnapot.

A négy legnagyobb szervezet (FLO, IFAT, NEWS!, EFTA) 1998 óta tart hivatalos találkozókat. Amikor ezen szervezetek együtt dolgoznak a kezdőbetükből összeállított FINE rövidítést használják. A FINE célja, hogy lehetővé tegye a felsorolt hálózatok együttműködését olyan fontos munkaterületeken, mint a támogató munka, a kampányolás, illetve a méltányos kereskedelem szabványainak kialakítása és azok ellenőrzése.

Az évek során a Fair Trade mozgalom egyre professzionálisabbá vált a tudatosságkeltésben és a támogató munkában. Ma már részletes tudományos dokumentumokat, vonzó kampányanyagokat, és színes civil programokat kínál az érdeklődőknek. A Brüsszelben székelő FINE Advocacy Office (Támogató Iroda) fő célja az európai politikai döntéshozókra való nyomásgyakorlás. Ennek eredményeként 1994-ben és 1998-ban az Európa Parlament javaslatokat fogadott el, 1999-ben kommunikáció folyt a Fair Trade-ről az Európai Bizottságban, illetve a Fair Trade bekerült a 2000-es Cotonou Egyezménybe is.