Sportszerek

A globális sportszeripar meghökkentően magas profitot termel. 2002-ben az iparág forgalma meghaladta az 58 milliárd dollárt (kb. 11600 milliárd Ft). A hivatásos sportolók és az utca embere ugyanazt a sportterméket vásárolja, folyton azt keresve, hol és hogyan kaphatná meg legolcsóbban a reklámokból jól ismert és divatos sportmárkák darabjait.

A legnagyobb sportszergyártó transznacionális cégek mindegyike igyekszik a termelés egyes lépéseit a lehető legalacsonyabb áron kivitelezni, a profitot megtartani és lehetőség szerint növelni. Természetesen a design megálmodása, a termékek tesztelése, a marketing tervezése mind a fejlett tulajdonosi országokban történik, míg a nyersanyagok előállítása, előkészítése és varrása a fejlődő országokba koncentrálódik. E termelési integráció szomorú eredménye az, hogy a vásárlók állandó árcsökkentésre vonatkozó követeléseit csak akkor tudják teljesíteni, ha szigorúan lehúzzák az előállítás költségét...

Fotó: Újszászi Györgyi Eza Dritte Welt Központban

Nagy márka = nagy profit Így történhetett az, hogy 2004-es Olimpiai játékok előtt már több ezren tüntettek és marasztalták el a legnagyobb multikat, akik nemcsak a játékosok mezeit gyártották, hanem hihetetlen összegeket költöttek szponzorációra és reklámozásra a játékok alatt.

Tény: A 2008-as Olimpiai és Paralimpiai játékokat Bejingben (Kína) rendezik, amelynek szponzori támogatása óriási bevételt jelent a szervezőknek. 2002-ben a Nike egy év alatt 1028 millió dollárt (kb. 205 milliárd Ft) költött promócióra és reklámokra.

 

Több országban a munkásokkal titokban készített interjúkból kiderült, hogy reggeltől estig kell dolgozniuk egy ebédszünettel és egy nagyon rövid délutáni pihenővel. Szinte sohasem dolgoznak csak 8 órát, a nap vége előtt közlik velük, hogy az aznapi túlóra meddig tart. Aki nem varrja meg az előírt átlag darabszámot, az fizetés nélkül varr tovább, amíg elkészül vele. A fizetés messze elmarad az adott országban előírt minimálbértől, a dolgozóknak fizikai fenyítéstől, megaláztatástól kell tartani. A varrónők sokasága számol be gyakori szexuális zaklatásról, illetve erőszakról. A munkáltatók a gyülekezési és szakszervezet-alapítási jogokat egyáltalán nem biztosítják. Egy bolgár varrodából azt jelentették, hogy 36 óráig kellett varrni egyhuzamban, hogy teljesítsék az export határidőt.

Tény: Az olimpiai játékok emblémája az 5 földrész közötti együttműködést szimbolizáló és egymásba fonódó színes körök, Afrikában azonban még soha nem rendezték meg a legnemesebb sportküzdelmet.

 

Futball - barátságtalan mérkőzés

1996-ban az Európa Bajnokságot megelőzően több tévécsatornán leadták azt a videofilmet, amelyben a FIFA-logós futball-labdákat gyermekek varrták Pakisztán egyik városában, Sialkotban. Abban az időben a világ focilabdáinak egyharmada ebből az országból származott. Ez széleskörű nyilvános vitához és végül az Atlantai Egyezmény aláírásához vezetett. Ez az 1997-ben megszületett, a sialkoti ipari és kereskedelmi kamara, az ENSZ Munkaügyi Szervezete (ILO) és az UNICEF gyermekvédelmi szervezet közötti egyezmény a gyermekmunka tilalmát vette tervbe. Az egyezményt a közvélemény nyomására olyan márkatermékgyártók, mint a Nike vagy az Adidas is elfogadta. A program alapvetően azt célozta meg, hogy a futballabda-készítők felelősséget vállaljanak, hogy futball-labdáik gyerekmunka nélkül készülnek, és ezt az ILO által ellenőriztetik. Ehhez arra volt szükség, hogy a labdák varrását magánházakból a jobban ellenőrizhető varrodákba helyezzék át. A Talon Sports, egy, a pakisztáni Sialkotban működő sportfelszerelés-gyártó, amely évente 2 millió futball-labdát állít elő, szintén aláírta az Atlantai Egyezményt és már 8 éve a méltányos kereskedelem tagja. Forgalmának körülbelül 50%-a focilabdák eladásából kerül ki. A legfontosabb vásárlójuk a németországi Gepa és az osztrák EZA-Dritte Welt fair trade szervezetek. 2004-ben a Talon Sports fair futball-labdái megkapták a Fair Trade minőségi tanúsítványt is.

Hogy működik a foci fair körülmények között?

Fotók: GEPA - The Fair Trade Company/Nusch

 

A Gepa és az EZA-Dritte Welt a szokottnál átlagosan 21%-kal fizet többet egy exportminőségű labdáért. A minőségtől függően a felár labdánként 0,80 - 2 dollár (kb. 160 - 400 Ft) lehet. Ez a többlet jelenleg négy területen kerül felhasználásra:

- Fair Trade labdák varrásáért járó fizetésemelésben, így a dolgozók 20-60%-kal többet keresnek,

- egy mikrohitelalapban, amit eddig 280-an használtak ki. Ennek segítségével szaküzletek pl.: fodrászatok, élelmiszerboltok vagy zöldségesek megnyitása vált lehetővé Sialkotban,

- egy Talon által biztosított egészségprogramban,

- a Talon tulajdonú varrodák szociális feltételeinek javításában. Az utóbbi programban a Talon két saját tulajdonában levő varrodában előkészítő iskolákat hozott létre a varrónők gyermekeinek. Ezek a varrónők munkájának megkönnyítése mellett felkészítik a gyerekeket a jövőbeli iskolakezdésre.

 

 

A labdavarrás nagy kézügyességet,

figyelmet és pontosságot igényel.

 

 

 

Fotó: GEPA - The Fair Trade Company/Nusch

 

Forrás: Andacs Noémi és Gazdag Rita: Fair Trade Lapozó (2007)