Cukorszínház

200 évvel ezelőtt a cukor még luxuscikk volt. Az úgynevezett „fehér aranyat” cukornádból nyerték ki a gyarmatokon, majd Európába szállították.

Ma a világban éves szinten kb. 150 millió tonna cukrot termelnek és fogyasztanak el. A cukor iránti kereslet folyamatosan nő, ezért egyre inkább az előállító országok egyik stratégiailag fontos agrárkereskedelmi termékévé válik.

A világpiacon ma a cukorrépa és a cukornád konkurensként állnak szemben egymással. Európa Brazília után a második legnagyobb értékesítő. Az európai cukor-előállítás azonban drága. A költségek a világpiaci ár többszörösét teszik ki, ezért az európai piac csak magas behozatali vámokkal védhető meg a máshonnan „olcsón” világpiacra kerülő cukortól. Brazília néhány más cukortermelő állammal összefogva fellépett a helyzet ellen, így a világpiac liberalizációs tendenciái miatt Európa számára elkerülhetetlen lépés volt a Cukorpiaci Rendelet reformja, amelyet a WTO szabályaihoz való alkalmazkodás tett szükségessé.

A 2006. július 1. óta érvényben lévő európai Cukorpiaci Reform gyökeresen megváltoztatja az európai, afrikai, karibi, latin-amerikai és ázsiai termelők életét. A reform egyik kiemelendő hatása, hogy csak a versenyképes termelők tudnak a továbbiakban a piacon maradni. A reform miatt a kistermelőknek kevés esélye van megmaradni a piacon. Az európai termelők azonban profitálhatnak az EU magas kompenzációs juttatásaiból, azonban az EU-ba nagy mennyiségű cukrot szállító, AKCS államokra a reform egyértelműen negatívan hat (AKCS: Az európai államok egykori afrikai, karibi és csendes-óceáni gyarmatai) Ezek az országok jelentős bevételtől esnek el, hiszen a cukorexportból származó jövedelmük mintegy harmadára esik vissza, tehát a külső körülmények változása miatt át kell alakítaniuk gazdaságuk szerkezetét, de ebben csak saját erejükre támaszkodhatnak.

Az alacsony előállítási költséggel dolgozó cukortermelő országok számára viszont új értékesítési lehetőségek nyílnak a piacon. A reform nyertesei azok a nagy exportőrök, akiknek lehetőségük lesz nyerészkedni a nagy valószínűséggel emelkedő világpiaci ár miatt. Ilyen például Brazília, Thaiföld illetve Dél-Afrika is.

Mégis felvetődik a kérdés, hogy a nyertes országok lakossága is érezni fogja-e a több és drágább cukor eladásával járó előnyöket? A monokultúrás cukortermelés növekedése negatív ökológiai hatásokkal jár; az elsődleges élelmiszernövények termesztési területének csökkenése miatt, háttérbe szorul a szegényebb lakosság élelmiszerbiztonsága; a profit pedig néhány gazdasági szereplő kezében koncentrálódik.

Az Alsó-Szászországi Fejlesztéspolitikai Szövetség (VEN) nyolc alsó-szászországi szervezettel együttműködve segédanyagokat szerkesztett a „Világ agrárkereskedelme a cukor példáján” című projekthez. Az aktuális európai uniós cukorpiaci reform kapcsán mutatták be és tették szemléletessé a világpiac agrárkereskedelmének komplexitását. A középpontba a fejlődő országokra gyakorolt hatásokat állították.

A VEN Cukorprojekt keretében „Górcső alatt a cukorkereskedelem” címmel készült egy módszertan, mely a politikai akciószínház eszközeit felhasználva diákokat kért fel arra, hogyfogalmazzanak meg fejlődéspolitikai kérdéseket, és közvetítsék azokat a nyilvánosság felé, illetve

Műhely-foglalkozásokon a fiatalok „színészképzésben” részesültek. Ennek köszönhetően nem csak a fejlesztéspolitikai hátteret dolgozták ki színházi előadás formájában, hanem a nemzetközi kereskedelmi szerződések fejlődő országok lakosságára gyakorolt hatásait és következményeinek megvitatására is sor került a fejlődő országok lakosainak szemszögéből.

A fejlesztéspolitika kritikus kérdéseinek bemutatásánál a diákok saját szükségleteikre és értékrendjükre támaszkodtak. A projekt megvalósításában, tartalmi és módszertani kidolgozásában három iskolai csoport vett részt, majd a vita eredményeire támaszkodva a diákok színházi bemutatót készítettek.