Válasz a Hírszerző cikkére
A május 10-én megrendezett Fair Trade Világnapi rendezvényünk kapcsán a Hírszerzőben "A fegyver, amely visszafelé sül el - mennyire álságos a fair trade?" címmel cikk jelent meg. A cikk itt olvasható:
Mint az a címből is kiderül, a cikk ne épp a mi szemszögünkből közelítette meg a témát, és szerintünk számos téves állítást tartalmaz, melyekre olvasói levél keretében felhívtuk a cikk írójának figyelmét is:
1."A fejlődő országok problémáira adott- ezen szerény megoldási kísérlet
éppen az ellentétes hatását éri el annak a célnak, amelyet maga elé
tűzött. A fair trade a valóságban egy- a szegény országok gazdagparasztjainak
juttatott szubvenciós rendszer (a rendszerben mintegy ötmillió termelő
vesz részt). A védjegy megszerzésének költségei ugyanis 600-700 ezer
forint körüli összeget tesznek ki, amelyet javarészt csak jól működő
szociális szövetkezetek képesek megszerezni."
Szubvenciót az állam ad, az FT esetében pedig olyan jótékonykodást
célzó civil kezdeményezésről van szó, amely a szabad fogyasztói
vállaláson alapul. Amit a fogyasztó önként ad, az nem szubvenció.
Egy szociális szövetkezetekbe nem gazdagparasztok lépnek be, hanem
kistermelők. A szövetkezetek pont olyanokat fognak össze, akik egyedül
nem/nagyon nehezen boldogulnak. A védjegy költség valóban magas, de
érdemes megjegyezni, hogy ennek egyharmada monitorozásra megy el. Azért,
hogy a zacskóban garantáltan az legyen, ami rá van írva.
2."Az átlagosan napi egy dollár alatti összegből tengődő fejlődő
régiókbéli termelők többségének esélye sem marad, hogy hozzájusson
a védjegyhez, így ezek rosszabb esetben elvéreznek a fair trade
támasztotta konkurencia mellett. A földönfutóvá vált termelőknek
persze további megélhetésre lesz szüksége, így ez újabb erdőirtások
táptalaját jelentheti."
Még egyszer: zömmel olyan termelőkről beszélünk, akik egyenként nem,
de együtt meg tudják szerezni a védjegyet. Az erdőirtást
elsősorban nem az okozza, hogy nem tudnak a helyi lakosok miből
megélni, és ezért kiirtják az erdőt. Sokkal inkább az ipari
nagybirtokos ültetvények térnyerése, valamint az, hogy ezeknek
állandóan terjeszkedniük kell, mert az esőerdei talaj nagyon vékony,
miközben sokszor igen agresszív talajzsaroló növényeket (szójabab vagy
olajpálma) termelnek. Az FT mint konkurrencia nem árt a többi
termelőnek, hiszen teljesen más csatornákon megy, mint a normál áru,
kikerül a normál piaci folyamatokból, és drágább. Nem alájuk kínálnak
árban a többinek hanem fölé. Akkor miért is kellene a többinek ettől
tönkremennie?
3."Strukturális szempontból pedig végképp nem változtat meg semmit,
hiszen stabilan fenntartja azt a már fennálló rendszert, amely a
gazdagabb országokban élőket luxusfogyasztóvá, míg a fejlődő régiók
termelőit - az önellátás ösztönzése helyett - ezek kiszolgálóivá
teszik. A fegyver tehát visszafelé sül el."
Igen, a FT "reformista" mozgalom. Adottságnak veszi azt a realitást,
hogy az északi féltekén uralkodó életmódnak szerves része a kávé, tea,
kakaó fogyasztása. Lehetne ezt önmagában kritizálni, a FT azonban
ebből a helyzetből próbálja a legjobbat kihozni. És pont ebben a
kapcsolatban rejlő egyenlőtlenség megszüntetésén keresztül akar esélyt
adni a szegény országoknak, hogy kimásszanak a nyomorból: a termelők
gyerekeinek iskolába kell járniuk, a prémium kulturális fejlesztésekre
meg helyi gazdaságfejlesztésre megy el. Ezt az alternatívát a
világpiacon uralkodó oligopóliumknak, a terménytőzsdék spekulációinak,
meg a kávémultiknak kiszolgáltatott termelők helyzetével érdemes
összehasonlítani. Ugyanezt ajánljuk az élelmiszerválsággal kapcsolatos
felvetése esetében is, (a válságra egyébként nem csupán a fair trade
mozgalom, hanem konkrétan senki a világon sem volt felkészülve.) Az FT
termelőknek ugyanis nagyobb a jövedelmük, mint azoknak, akik nem
FT-ben dolgoznak, tehát kevésbé sújtja őket az alapélelmiszerek árának
meredek emelkedése. A legtöbb FT program támogatja a termelők
önellátásra történő élelmiszertermelését is.
4."A méltányos termékek nem érzékenyek a világpiac ingadozásaira, így
túltermelés esetén is minden további nélkül eljutnak a fogyasztókhoz -
tovább táplálva a már meglévő egyenlőtlenségeket."
Ez három tagmondat, amelyet csak az írásjelek kötnek össze,
ezért megpróbálunk egyes részeire válaszolni.
A világpiac ingadozásai nem a klasszikus közgazdaságtani elméletből
ismert információs visszacsatolást jelenítik, hanem mesterséges,
tőzsdén kialakuló spekulációs árat. A jelenlegi hullám akkor csapott
át áremelkedésből globális élelmiszerválságba, amikor a pangó pénzügyi
piac felfedezték a termékalapokat, mint "befektetési húzóágazatot".
Mindez 2008 elején történt. Az FT termékek esetében nem az van, hogy a
termelő kap egy fix árat, bármennyit is termel és amiatt termel, mint
az őrült. Hanem, hogy egy előre leszerződött mennyiségért méltányos
árat kap, a spekulatív világpiaci ár helyett. (amely adott esetben két
rossz év alatt tönkreteheti - lásd a 90-es évekbeli krachok által
kiváltott kistermelői csődhullámot és éhezést). A fair trade-ből nincs
túltermelés, mert annyit adnak el, amennyire előre leszerződtek. A
fair trade-ben szerződött termelők az előre megállapodott árak révén
valóban kikerülnek abból az elszegényedési spirálból, amelybe a hagyományos
termelőket a kávépiac szeszélyei taszajtják. Ha esetleg erre érti az
egyenlőtlenségek újratermelését és növekedését, úgy ezt vállaljuk.
5."....Ennek a visszásságai már most szembetűnőek, hiszen amíg a világpiacon
meredeken drágul a kávé és a kakaó ára, addig a fair trade termékeknél
(amelyeknek a legnagyobb részét ez a két termék adja) fokozatos
olcsóbbodást figyelhetünk meg."
A termények árának meredek növekedése spekuláció eredménye. Nem
az a lényeg, hogy most éppen megy felfelé az ár, mert ami felmegy,
az egyszer le is fog jönni. Hanem a szeszélyes ingadozás és a
kiszámíthatatlanság.
6."Arról pedig nem szól a fáma, hogy a fair traderek hogyan kerülik
meg a fejlődő országokban szinte mindent behálózó korrupciót. Nehéz lenne
elképzelni törzsi oligarcháknak, vagy a helyi maffiáknak nem
csurran-cseppen e pénzekből, ha másból nem legalább a szállítás
költségeiből."
Nem tudom miből gondolja, hogy minden fejlődő országban egységesen
mindent behálóz a korrupció. Ez érzésünk szerint talán kicsit
arrogáns, de mindenképp leegyszerűsítő állítás. Egyébként ha
kikerülhetetlen is lenne a korrupció, akkor en bloc vessünk keresztet a
fejlődő országokra? Amúgy a FT pont helyi közösségeket erősíti,
lakosok, termelők összefogását, saját lábra állását támogatja, javítja
a jövedelmi helyzetet, tehát jó eséllyel inkább a
kiszolgáltatottságból is fakadó korrupció ellen hat.
7."Ugyanakkor, ha a mozgalom idehaza valamit is akar, akkor a tehetősebb
fogyasztókat kell megnyernie magának, e gyakorlat pedig nagy
képmutatás egy olyan országban, ahol százezreknek alig futja a
megélhetésre."
Ha lennének szegény magyar kávétermelők, akkor volna az FT képmutatás.
De így? A fair trade kábé annnyira képmutatás egy hozzánk hasonló országban,
mint internetes hozzáférést kínálni.
8. a cikkben említett kóstoltatott kávét meg lehet vásárolni az Ön
által is említett Dan-féle kávézóban. Fair trade termékeket pedig nem csak
világüzletben lehet kapni, hanem egy kazal bioboltban is.
http://www.fairvilag.hu/termekek/boltok
|
© Fair Világ Méltányos Kereskedelem Szövetség 2006-08 |